3. fejezet

-Mi a...?-felültem az ágyban és a ét hortyogó végzősre meredtem. Aztán Virágra. Aki farmerban és pólóban állt előttem.
-Megkérdezhetem mit akarsz tenni?
-The Wanted koncert.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-MI?!
-Ne 'Mi?!'-zél nekem! Vedd fel azt a sapkát és gyere!-húzta a fejemre a rózsaszín baseball sapit.
-Ezt nem gondolhatod komolyan!
-Most miért nem? Kiszökünk aztán kész! A Say it on the radio-ra talán még odaérünk.-húzta a csizmáját.
-Te tényleg nem vagy komplett!-mondtam de én is felvettem a farmerom.
-Gyere mááár!-suttogta hisztérikusan.-Épp tiszta a levegő!
Kiléptünk a fekete folyosóra és végigfutottunk rajta. Le a lépcsőn és ki, a hal kapuján. Úgy csapott szembe a hideg londoni levegő, hogy csaknem elkábultam.
-Egyáltalán tudod hol van?
-Balra, aztán jobbra, jobbra és ott az aréna.
Megütközve néztem rá.
-Mi van? Szerinted mit csináltam amíg ti tévéztetek? T-É-R-K-É-P.
Ok. Tehát barátnőm mégse annyira hülye, mint tetteti. Jó tudni.
Szinte két perc alatt oda is értünk.
-Hogy akarsz bejutni?-kérdeztem és reméltem ezzel meg is fogtam.
Virág azonban kecsesen odasétált a jegypéntárhoz és felmutatott két jegyet!
-Ezt már meg se kérdezem.
-Jobban is teszed.
Ahogy beértünk az "arénába" (ami nem is volt igazából aréna hanem inkább kicsi szórakozóhely) megtöltötte a fejemet a Behind bars ritmusa. De aztán rögtön vége is lett.
-Na most jön a Say it on the radio.-súgta Virág.
-Ugye tudjátok mi lesz a következő szám?-búgta a mikrofonba Max, mire mindenki felordított.-Tehát: ki szeretnénk hívni, mindegyikünk egy lányt. Tom, kezdenéd?
Nem is tudtam, hogy szokás ez ennél a számnál. Mert azt tudtam, hogy JB One less only girl-jénél igen, de ezt nem.
Tom közbe kiválasztott egy szőke tizenhét éves lányt, aki szinte sírt az örömtől. Siva egy tiznkét év körüli barna kislányt, akit szinte el se tudta hinni, hogy ottvan. Max körülnézett a hátsó sorban üléknél aztán mosolyogva megkérdezte az előtte álló lányt, hogy:-Jössz? A lány úgy futott föl a színpadra, mintha az élete múlna rajta. Nathan-nél volt a legnagyobb sikítozás. Persze, hogy mindenki hozzá akart menni. Aztán megvonta a vállát és spontán rámutatt egy lányra. És végül Jay. Ő tényleg sokáig időzött. Úgy tűnt mintha az összes lányt szemügyre szeretné venni. Aztán ő is ugytett mint Nath. Spontán rámutatott valakire. És akkor megállt bennem az ütő.
Mert az a valaki én voltam.
Úgy éreztem vörösre pirulok, miközben utat vágok magamnak. Jay felhúzott a színpadra. Én pedig azt hittem ott esek össze. Lehet, hogy nem vagyok annyira beléjükesve mint Virág, de ez azért nekem is sok(k) volt.
Közben megkezdte a számot.
"I see you walk away, walk away..."
És akkor történt az egész. Biztos csak egy baráti puszit akart az arcomra nyomni, de én szerencsétlenségemre (vagy éppen szerencsémre?!) én is épp akkor fordultam hozzá.
Fogalmam sincs hogyan sikerült ekkorát alakítanom, mindenesetre:
Lesmároltam Jay McGuiness-t egy The Wanted koncert közepén...

2. fejezet

 Kedd fél hatra kellett odaérni a Liszt Ferenc Repülőtérre. Minket, Virággal anyu vitt, ami elég volt egy istencsapáshoz.
Amikor még mindig nem ment el rászóltam:
-Anya, mi egyedül is fel tudunk szálni a repcsire, ok? Nyugodtan elmehetsz!-szűrtem a fogaim között. Anyum egy percig értetlenül bámult rám, aztán megvonta a vállát és mosolyogva távozott.
A "feljutás a repülőre" történet elég érdekes volt. Számtalanszor ellenőriztek minket, mire végre felszáltunk.
Az út részét átaludtam. Virág szintúgy. Tölgyessy ébresztgetett minket (ő is egyike volt a kísérőtanároknak).
-Lányok megértem, hogy fáradtak vagytok, de majd a szálláson alszotok!
-Mi...megérkeztünk?-ásított Virág. De aztán az összes álmosság eltűnt a szeméből.
-London!-ordította.-LONDON!
MIvel a tanáraink szerint ránkfért egy kis séta, gyalog mentünk a hotelünkig, ami annyit jelentett, hogy a város egyik végétől a másikba.
-Gyerünk mindjárt odaérünk!-sürgetett minket Tölgyessy, de inkább lassítottunk a tempón. Ekkor vettem észre, hogy valaki hiányzik.
-Virág?
Megfordultam. Barátnőm tíz méterre állt és egy lámpaoszlopot bámult nagy érdeklődéssel. Amint közelebb értem, kiderült, hogy nem az oszlop hanem a rajta lévő plakát az érdeklődése tárgya.
-Mi az?
-Nem látsz a szemedtől? The Wanted koncert! MA!! Te mit veszel fel?
-Haha nagyon vicces vagy!-gúnyolódtam, de amikor megláttam az arcát meglepődtem.-Te...ezt komolyan gondoltad?
-Igen.-jelentette ki határozottan.
A hangnemem újra gúnyosra váltott:
-Biztos Tölgyessy mellett akarsz kijutni! Ráadásul lesznek ügyeletes végzősök a folyosón! Hahó!
-Jó akkor letettem róla.-húzta el a száját, de a tekintetében volt valami, ami meggátolt abban hogy higgyek neki.

A szobákat négyesével osztották el, így Virággal két lánnyal kerültünk egybe. Egyikőjüket se ismertem, de nem is zavartak minket, mi se őket.
Gyorsan lezavartuk a vacsit a hotel étkezőjében és mindenki kotródott aludni. Kilenckor kapcsolódtak a lámpák és minden elcsendesült.
Fél óra egy baseball ssapkára ébredtem, ami nekirepült a fejemnek.

1. fejezet

Péntek volt, ami egyet jelentett azzal hogy mindenki meg fog bolondulni. És igazam is volt. Fiú osztálytarsaim a hetedik óra végén már nem bírtak magukkal. Köpöcsöveztek, ordibáltak. Végül Tölgyessy tánarnő feladta:
-Rendben. Az órának vége! Mindenkinek kellemes hétvégét!-azzal becsapta a naplót. Felkaptam a táskám és én is indulni akartam Virág után, amikor Tölgyessy utánnam szólt:
-Várj Alma, veled beszédem lenne!
Virág megvonta a vállát és azt mondta hogy:
-Megvárlak a suliboxodnál!-azzal eltűnt.
-Bizonyára tudod, hogy a tizenkettedikesek a jövő héten Londonba utaznak...
Bólintottam. A suliban minden évben a végzősök két hétre elutaztak Londonba.
-És a te kitűnő angoltudásodra hivatkozva beszéltem az igazgatónővel. Aki megengedte hogy ezúttal te is velük utazz.
A kis lélekjelenlétem árán, de nem estem össze. Én meg London? Ok, két külön fogalom.
-Köszönöm, de nem hiszem...
Ekkor egy árny rontott be és befogta a szám.
-Jajj, tanárnő tudja Alma odavan az ötletéért és alig tud szóhoz jutni!-ekkor jöttem rá, hogy aki mögöttem áll nem más mint Virág. Szóval egész végig hallgatózott.-Megjegyzem én szoktam korrepetálni szombatonként!-cincogott és bevetette a csábos mosolyát.
Megjegyzem Virág annyit se tud angolul, mint én..!
Tölgyessy bólintott:
-Akkor ezekszerint te is utazni szeretnél. Jól van.
A hang, ami ekkor Virágból kiszakadt egyszerre volt sírás közeli és sikítás. De persze amint kiértünk a teremből rárivalltam:
-Ezt mégis hogy képzelted?!
-Alma nyugiiii!! Mit hogy képzeltem? Egy tuti utazás ráadásul ott lakik a THE WANTED!!!
Persze! Miért nem jutott eszembe? London=The Wanted. Vagy One Direction. Mániája a fiúbandák utáni imádat.
-Oké?-kérdezte, de a választ tudta.-Már csak az ősöket kell meggyőzni...
Itt gúnyosan elmosolyodtam. Minden, minden gondot ki tud kerülni az én kis barátnőm, de a szüleink az a bolygó, ahol még Virág se győzhet...

-Hogy mi van?!
Éppen vacsoráztunk amikor felhoztam a London témát.
-Persze, mehetsz Londonba.-vágott értetlen arcot anyu.-Miért ne?
Ezt nem hiszem el! A szüleimre is most jött rá az engedhetnék?
Két óra múlva Virág hívott.
-Jujj!-sivítozott.-Megengedték! Anyu egyből belement!-aztán egy fokkal gyászosabb hangnemben fojtatta.-És neked?
Hatalmasat sóhajtottam:
-Meg.